A nevem Aisa és a történet amit elmesélek egy olyan szerelem története ami felemészt,tönkretesz,amely a lehető legrosszabbat hozza ki belőled és mégis nem akarsz mást csak újra átélni minden percét,Ő általa szenvedni és érte halni ha azt akarja.
Az én történetem egy keringő a megtestesült tébollyal,maga a haláltánc..Igen ez olyasmi amit talán nem is szabadna elmesélni de meg kell osztanom veled.Ne kérdezz és ne tégy semmit csak ülj és figyelmesen hallgass..hallgass és talán megérted hogy az én szerelmem sokkal valósabb mint bármely másik habár cukormáz helyett vér borítja...
Már lassan két év telt el azóta hogy a legjobb barátom Jeffrey elköltözött az ország másik felére,és ezalatt a két év alatt nekem sikerült összespórolnom annyit hogy el tudjak utazni hozzá..Régebben rengeteget e-maileztünk és minden jelesebb alkalomra küldtünk képeslapot majd ezek lassan abbamaradtak ami bántott de úgy éreztem ha meg akarja velem szakítani a barátságot legyen férfi és mondja a szemembe ,így izgatottan készülődtem..Anyukám rengeteget aggodalmaskodott a hosszú út miatt de megnyugtattam hogy minden rendben lesz és mivel már 17 éves vagyok sikerült meggyőznöm hogy tudok vigyázni magamra.Apával könnyebb dolgom volt ő a szabadelvű szülők közé tartozik,azt vallja hogy mindent meg kell tapasztalnom így nyert ügyem volt.Jeffreyt nem értesítettem mert meglepetésnek szántam az érkezésem.Az hogy kellemes vagy kellemetlen meglepetés leszek majd elválik.Halkan dúdolgatva pakoltam be a kocsiba amit a jogsim megszerzésének alkalmából kaptam meg tavaly nyáron.
Anyu szalad ki egy plusz táskával mikor így is elég sok a cuccom aggodalmaskodva megosztja velem a tartalmát is ami szendvics,gyógyszer jelzőfény és sok egyéb ami szerinte elengedhetetlen egy ilyen útra.Mosolyogva megköszöntem majd puszit adtam és elhajtottam.Hosszú és kimerítő út állt előttem de a fene se bánja hiszen újra láthatom legeslegjobb barátomat.Már oviba is együtt jártunk és mocskosul hiányzott nekem.Feltekertem a hangerőt a kocsiban és teli torokból üvöltöttem Corey Taylorral a kedvenc Sklipnot ( http://www.youtube.com/watch?v=Wws7mnMewPw ) számomat és végig azon tűnődtem mit fog szólni Jeff az új Aisahoz mert igencsak megváltoztam.Rengeteget fogytam a hajam sokkal hosszabb lett a stílusom pedig a mackónadrágból átavanzsált az extrémen szaggatott cicanaciba, a szemüveget is elhagytam és a korábbi visszafogott énemet elnyelte a mostani vadulós,bulizós rocker lány.
Út közben párszor megálltam benzinkutaknál vagy boltoknál hogy kaját vegyek és a mosdókban ruhát váltsak.Jóformán 3 napi folyamatos vezetés után beértem a városba és nagyjából azután két órával nagy nehezen megtaláltam a címet ami a képeslapos borítékokon virított.Hulla fáradtan de az izgalomtól felpörögve állítottam le a motort és szaladtam fel a lépcsőn.hatalmas lelkesedéssel feküdtem a csengőre de az meg sem nyikkant.Összevont szemöldökkel szemlétem de nem ijesztettem meg annyira hogy a funkciójának megfelelve csengessen végre.A biztonság kedvéért feküdtem rajta még egy kicsit de mikor nem adta meg magát elkezdtem az ajtón dörömbölni.Később persze eszembe jutott hogy lehet nincsenek otthon de próba cseresznye,lenyomtam a kilincset.A zár engedett és én boldogan sétáltam be.Mivel a gyanú beigazolódott és nem volt otthon senki kiszaladtam és bevonszoltam a csomagjaimat majd elindultam körbenézni a házban mert már majd be pisiltem.Mikor elkezdtem körbejárni furcsa vérnyomokat véltem felfedezni,majd megláttam pár leszaggatott rendőrségi szalagot a földön.Ha eddig nem hugyoztam össze magam hát most is csak egy hajszál választott el tőle szerencsére pont velem szemben volt a wc.Miután kijöttem folytatva felfedező utamat bementem egy szobába..minden csupa vér volt, a bútorok összetörve..kezdtem aggódni mi van ha már nem is itt él Jeff?Pár perc múlva halottam ahogy becsapódik a bejárati ajtó majd lépteket amiknek hangja vészesen közelinek tűnt és egyre csak közelebbinek halottam őket.
Megfordultam és egy nálam majd két fejjel magasabb hosszú fekete hajú srác állt fehér pulcsiban a szája mosolyra vágva,szemhéja nem volt.A kezemet a szám elé kapva fojtottam el egy rémült sikolyt.
A fiú egyenesen rám nézett majd közelebb jött és megragadta a torkom.Reszkettem a félelemtől de amikor a szemeibe néztem valami bizarr nosztalgia fogott el. Ez nem lehet..tényleg ő lenne? Ő lenne az én Jeffrym?!
A fiú erősen szorította a nyakam,köhögtem ,izegtem mozogtam hogy levegőhöz jussak.
-Ki vagy te és mit keresel itt?-a kérdéssel egy időben teljes erőből a földhöz vágott, valami fémesen csillogott a kezében.Amikor jobban megnéztem rájöttem hogy az a valami egy kés volt,reszkető hangon válaszoltam:
-Én...itt lakott egy nagyon jó barátom Jeffrey..hozzá jöttem.-a földön kissé távolabb kúsztam menekülési útvonal után kutatva a szemeimmel.
A csávó döbbenten nézett rám egy pillanatig majd úgy helyezkedett hogy eszembe se jusson kiszaladni az ajtó.
-Egy jó barátod?Pontosan kinek is a jó barátja volt Jeffrey?-gúny csillant a szemeiben a hangja dermesztő volt, az összes szőrszálam sikoltozva vágta magát haptákba a hátamon.
-Ki kérdezi?tudod hol van Ő?-hátráltam mert ő tett egy lépést felém.
-Pontosan ki akarja tudni hogy én ki vagyok?-a hangjába ezúttal gúny is vegyült amitől felment bennem a pumpa.
-Én bazdmeg!De annyira nem izgat csak azt bökd ki tudod -e Jeff hol van-szó szerint leüvöltöttem a fejét majd eszembe jutott hogy végtére is ez egy pszichopata.Mire én eddig eljutottam a gondolatmenetemben a srác túllépett a kezdeti döbbenetén és felnevetett.a nevetés..az a nevetés..biztos hogy ő Jeff.Tudtam hogy ő az de nem mertem lépni.rettegtem hogy megöl engem is.
-Mit tennél jeffel ha most itt állna előtted?-kérdezte kissé félrebillentett fejjel.Odaléptem hozzá és átöleltem hiszen ő az én Jeffrym:
-Átölelném pontosan így és elmondanám hogy mennyire hiányzott nekem és hogy remélem ő is örül hogy lát.Megkérdezném hogy miért nem válaszolt az üzeneteimre hogy hogyan alakult az élete.Kisírnám nála hogy együtt aludjunk mint az oviban és hogy énekelje el nekem azt a régi altatót amit a nagyi énekelt mikor nála voltunk míg a szüleim és az ő szülei dolgoztak.Átbeszélgetném vele az éjszakát és aztán hozzábújva aludnék délig..-mindezt remegő hangon mondtam végig. A mondandóm felénél fél kézzel átkarolta a derekam a másik kezében lévő kést pedig a torkomnak szegezte.A szemem megtelt könnyel,amikor felnéztem rá a tekintetünk találkozott.
-Te félsz tőlem nem igaz Aisa?
-Nem tőled félek..az rémít meg hogy nem tudom mi történt..hogy nem tudom velem is végeznél-e
Jeff elmosolyodott amitől a vágás az arcán vérezni kezdett és a vér az én arcomra cseppent.
-Igen megfoglak..téged csak én ölhetlek meg..-egyenesen a szemembe nézett a keze egy kicsit lejjebb csúszott.
-MI-miért..?Mi rosszat tettem..*majdnem elsírtam magam a hangom nyekergő volt emiatt.Jeff a fülemhez hajolt és belesuttogott.
-azt akarom hogy rettegj tőlem,hogy fájjon hogy akarj engem úgy ahogy én téged.-forró lehellete csiklandozott a nyelve hegye a fülemhez ért ahogy beszélt amitől kissé összerezzentem.
-ne..ne bánts.-könyörögtem neki félve,reszkető lábaimon alig tudtam megállni.Mindkét kezével átkarolva tartott halottam lassú,nyugodt szívdobbanásait.
-Mostantól az enyém vagy.Magamhoz foglak láncolni Aisa.Azt akarom hogy csak én létezzem számodra,hogy ízlelhessem a véred, a húsod.Azt hogy csak engem láss meg 1000 ember között is.Hogy örökké velem légy.-reszketve a pulcsijába markoltam ezek a szavak egy beteg ember szavai voltak..Egy elmebetegé..tudtam hogy végem.
-Gyönyörű szemeid vannak..A félelem kifejezetten jól áll- Lágyan csengett a hangja miközben a hajam simogatta-tudni akarom a fájdalom milyenné teszi ezt a gyönyörű arcot.-a mondat végén megcsókolt hosszan én pedig félelmemben elvesztettem az eszméletem.
Mikor magamhoz tértem már késő este volt a sötétben semmit nem láttam így az egyik éjjeli lámpát felkapcsolva körülnéztem. Egy gyönyörű fehér bútorokkal berendezett szobában voltam,egy hófehér baldachinos ágy 2 nagy szekrény és két kis éjjeli szekrény rajtuk lámpával..az órára néztem hajnali 3..éreztem hogy vizes a hajam és ahogy végignéztem magamon pizsiben voltam...pánikba estem mert csakis Jeff fürdethetett le.le akartam mászni az ágyról de nem sikerült a nyakamon ugyanis erős nyakörv volt ami láncra volt kötve és a lánc vége a falba fúrva.Menten frászt kaptam úgy éreztem valaki a bolondját járatja velem valami bizarr és eszement tréfa az egész.Pár perc múlva bejött jeff csak egy nadrág volt rajta és a szemeim rátapadtak egyszerűen olyan hasizma volt hogy vizuális orgazmust éltem át abban a pár másodpercben.Lassan odasétált és leült mellém az ágyra,én pedig tovább bámultam nagyjából öt percig mire leesett hogy mi van.
-Jeff...hát öööö..miért vagyok pizsiben?-elég hülye kérdés de valljuk be teljesen helyénvaló egy ilyen helyzetben.Jeff elmosolyodott majd megpuszilt
-Mivel tiszta kosz voltál és nem akartál felébredni sem szóval rendbe raktalak.
-na-na de...akkor láttál...-teljesen elvörösödve néztem rá azt hittem elsüllyedek.
-Igen mindet..nagyon édes volt az a kis masni.-perverzen nézett rám nekem meg egy rák vörösségével vetekedett a fejem színe mert a bugyim elején volt látható egy kis masni és most esett le hogy a fehérnemű sincs rajtam.
-te..te egy perverz disznó vagy -mondtam kétségbeesetten mire ő olyan aranyosan nevetett hogy kész lettem volna mindent megbocsájtani neki ha nem rettegtem volna ennyire.
-Ugyan már nem emlékszel mennyit fürödtünk régen együtt?-mire a kérdését feltettem én már az ágyon feküdtem alatta és a hajammal játszott.
-Jeff..ez nem ugyanaz végtére is felnőttünk..-suttogtam és éreztem ahogy egyre jobban hozzám simul.Összeérintette a homlokunkat.
-Legyünk újra gyerekek-halkan suttogott a haja ahogy az arcába hullott csiklandozta az én arcom is..féltem de jólesett a közelsége.
-Akkor játszunk valamit mint régen...
-Rendben játszunk kicsit..-enyhén perverznek találtam a hangsúlyt és kisebbre húztam magam mire ő elvigyorodott láttam megcsillanni a kést.
-Ne félj nem okozok komoly sérülést..-mondta mikor látta a rémült tekintetem majd megragadta a karom és mélyen megvágta.Karmazsinvörös vérem csordogált lassan a sebből én pedig fájdalmasan nyüszítettem összeszorított fogakkal Jeff alatt aki lovaglóülésbe helyezkedett el rajtam.Mosolygott majd belenyalt a sebbe mire én hangosan felszisszentem.
-Milyen finom..-mondta majd lenyalta a karomról is a vért engem pedig kirázott a hideg.Ejtett még rajtam pár vágást egyre mélyebbeket de vigyázott hogy nehogy eret vágjon.Mikor látta hogy már nem bírom rám hajolt és homlokon csókolt.
A kését végighúzta a nyakamon kicsit megsebezve az és a sebre hajolva elkezdte szívni.A kezeimmek átöleltem és mikor fájdalmasabb volt a hátába vájtam a körmöm aminek eredményeképp mire Jeff befejezte a kis játékát az ő hátán csordogált a vér én pedig tele voltam sebekkel.Később bekötötte a mélyebbeket és az összeset kitisztította nehogy elfertőződjön majd mellém feküdt és szorosan magához ölelt.
-Később majd mást is játszunk -Suttogta és lentről felfelé végigsimított a combomon.
Jóleső borzongás futott végig a gerincemen majd lassacskán elnyomott az álom.
Már lassan egy hét telt el mióta itt vagyok Jeffel...Miután egy reggel arra ébredtem hogy nincs a házban megszületett bennem a nagy világmegváltó elhatározás hogy lelépek.Persze ezt könnyebb volt kitalálni mint megvalósítani már ott elakadtam hogy hogyan szedjem le magamról azt a kib*szott nyakörvet.Nagyjából 2 órám ennek leoperálásával ment el,és megkönnyebbültem mikor siker koronázta a törekvéseimet.Ezután jött a következő:hogyan menjek ki a szobából?az ajtó bezárva az ablakon rácsok..Hosszasan babráltam a zárat mire kinyílt az ajtó és én végre a markomban éreztem a szabadságot..Kirohantam a házból,beszálltam a kocsiba de mikor be akartam indítani a motor lefulladt..Nagy levegőt vettem majd újra próbáltam,de a motor csak köhögött mint egy végső stádiumú tüdőbajos..Egyre idegesebb lettem majd halottam hogy valaki kinyitja a hátsó ajtót és beül.
-Na nem indul?
Mikor hátranéztem Jeff ült ott a ruháján friss vérnyomokkal,egyenesen a szemembe nézett.Nem mertem megmozdulni nehogy rontsak a helyzetemen,éreztem hogy átjár a félelem.
Jeff ezek után nem szólt semmit kiszállt, megkerülte a kocsit, és kinyitotta az ajtót ami mögött ekkor már kicsire összekuporodva reszkettem.Benyúlt és a hajamnál fogva kirángatott majd be a házba.Amint beértünk a szemközti falnak lökött én pedig sírva reszketve omlottam a földre.
-Ne bánts kérlek!Jó leszek..-sírtam de nem hatották meg a könnyeim leguggolt hozzám az oldalamnál éreztem a kés hegyét.
-Megdöglesz..-suttogta majd odahajolt és megcsókolt ezzel egy időben pedig beledöfte a kését az oldalamba.
Fájdalmas nyöszörgés hagyta el a számat de nem mertem megmozdulni.Jeff vigyorogva nézett rám majd megforgatta a kést a sebben én pedig üvöltöttem a fájdalomtól.
-Ölj meg! Ölj meg ha megakarsz de ne kínozz!!-ujjaimmal görcsösen akaszkodtam a pulcsijába,a könnyeken át homályosan láttam az arcát.
Lassan kihúzta a kést belőlem én pedig levegőért kapkodtam a hasító fájdalom következtében.Lefejtette magáról az ujjaimat és a földre lökött.
Most nem ápolt le..nem kötötte be a sebet..már nem érdekelte ha meghalok..
Összekuporodtam a sarokban és lehunytam a szemeimet remélve hogy többet nem ébredek fel.
Nem is tudom igazán mi fájt jobban..maga az hogy már a kezemben volt a menekülés lehetősége és nem éltem vele vagy az hogy láttam Jeff szemében hogy csalódott bennem.Úgy éreztem már nem számítok neki.A gondolataim egészen az álmaimba kergettek amik most legalább olyan kegyetlenek voltak mint a valóság..mindvégig azt a tekintetet láttam,azt a csalódott tekintetet amiben először düh lángja lobban majd azt felváltja a közöny köde.
Egyszer csak úgy éreztem felemelkedem a földről így pár perc múlva álmosan hunyorogtam és láttam hogy jeff emelt fel..éreztem hogy lefektet és betakar.
-Jeff?-nyöszörögtem álomittasan.Odahajolt és megpuszilt.
-Gyűlöllek-suttogta majd az ajkaimra is adott egy puszit és kiment a szobából.
Jeff a szökési kísérlet óta egy árva szót sem szólt hozzám,ételt is csak annyit adott hogy ne forduljak fel.Mikor bejött a szobámba estefelé hogy kivigye a tálcát amin a vacsorám volt elkaptam a kezét.
-Haragszol rám Jeff?-láttam rajta hogy nem akar válaszolni és ahogy a földet nézte megfordult a fejemben hogy nem is akar rám nézni.-Ha már nem kellek engedj haza a szüleim nagyon aggódhatnak-kérleltem,mire a szemében valami gúnyos fény villant.
-Nem haragszom...Gyűlöllek..gyűlölöm azt az ártatlan tekinteted,gyűlölöm a naivitásod,gyűlölök mindent ami te vagy-miközben beszélt végigsimított az arcomon.-És tudod mit gyűlölök benned a legjobban?Azt hogy nem tudlak gyűlölni,nem tudlak elfelejteni,és nem vagyok képes végezni sem veled.Gyűlölöm magamat amiért képes vagyok így szeretni téged..-fájdalmasan elmosolyodott és az ölébe húzott.
Kisímítottam a haját az arcából és megpusziltam.
-Jeff és mi van ha azt mondom hogy én is szeretlek?-halkan kuncogott mintha csak egy viccet meséltem volna neki amin kicsit meg is sértődtem.
-Akkor azt mondanám, hazudsz hogy mentsd a bőröd.
-Na de...én nem hazudtam..-szomorúan néztem rá és motyogtam.Láttam hogy megdöbbent azon amit mondtam és hogy őszinte legyek én is...
Végülis ha figyelembe vesszük hogy egy elmebetegnek vallottam szerelmet aki már napok óta fogságban tart és nem egyszer majdnem kinyírt pusztán szeretetből.Lehet el kéne azon gondolkodnom én normális vagyok-e...
Jeff miután leküzdötte döbbenetét megcirógatta az arcom és félhangosan motyogta:
-Bizonyítsd be hogy nem hazudsz..
-B-bizonyítsam?Azt meg hogy gondoltad?-éreztem hogy halvány pír önti el az arcomat.
-Mutasd ki a szereteted-aranyos volt ahogy félénken motyogott lehajtott fejjel ,én megsimogattam az arcát és hozzábújtam.
-Ha szeretnéd hogy kimutassam akkor engedd hogy szeresselek-kedvesen mosolyogtam rá,most egyáltalán nem volt ijesztő.Most olyan volt mint régen mikkor még kicsik voltunk.Átkarolt és szorosan ölet magához,egy kósza könnycsepp gördült le az arcán.Mikor letöröltem közelebb húzott és a vállamba temette az arcát.
-Nem akarom hogy lásd.-szipogta én pedig ezt tiszteletben tartva némán átöleltem.
Nem tudom meddig ültünk így a földön de jólesett ez a kis némaság..ez a csend tökéletes volt időt adott megnyugodnom,és időt adott arra hogy tiszta fejjel gondoljak végig mindent.Az elmúlt napok mint egy film újra lejátszódtak bennem és bár úgy éreztem az érzéseim tisztázódtak,a miértek még mindig homályba vesztek.
Rájöttem hogy szeretem Jeffet de azt nem tudtam volna megmondani hogy miért..
Talán azt élveztem hogy egy ilyen veszélyes vadat mint ő meg tudtam szelidíteni,vagy talán azt hogy hiába volt a fájdalom és a félelem minden csókjában éreztem az őszinte szerelmet,és a gondoskodást?
Nem tudom igazából mit éreztem pontosan akkor de azt biztosan tudom hogy nem akartam hogy végetérjen a pillanat.
Aisa szülei Bree és Josh már több mint egy hete nem halottak semmit a lányuk felől.
Bree megállás nélkül csak aggodalmaskodott és rágta férje fülét hogy menjenek és jelentsék be az eltűnését a rendőrségen.
A férfi épp a tv előtt nézte az egyik kedvenc filmjét mikor Bree ismét rákezdte:
-Drágám..ma már legalább negyedjére csörgetem Aisát de nem veszi fel..nagyon aggódom.
Josh kivette a szájából Mallboro-ját és elegáns nyugalommal fújta ki a füstöt.:
-Ugyan kérlek biztosan jól van.
-Ó Josh!Te meg az a hülye felfogásod-forgatta a szemeit az aggódó anya.
-Ne vernyákolj már nem hallom a filmet..egyébként én teljesen megbízok a lányunkban ha valami baj lenne már jelentkezett volna.Talán azért nem jelentkezik mert elege van abból hogy állandóan a seggében lógsz
-Ahh! vagy úgy szóval én miattam nem jelentkezik! hát persze!! te magad mondtad hogy a lányunk megbízható szóval ha más nem egy sms-t dobna vagy küldene egy postagalambot vagy valami!-toporzékolt Bree kikapcsolva a tv-t.
-Jól van mit akarsz mit csináljak hogy megnyugodjon picinyke lelked?-érdeklődött Josh enyhe gúnnyal a hangjában.
-Menjünk el a rendőrségre és jelentsük be az eltűnését..
Josh sóhajtott már rég letett arról hogy végignézze a filmet.Magára vette a kabátját és még Bree előtt elcsaklizta a kocsikulcsot.
Később a rendőrségen felvették a jegyzőkönyvet,leadták Aisa kocsijának a rendszámát viszont a címet nem tudták megadni ahova Aisa ment mert magával vitte az egyetlen borítékot amin az rajta volt.
Később Bree még inkább zaklatott állapotba került önmagát hibáztatta hogy mégis engedett lánya idióta kérésének majd Josh-t hogy egy percig sem próbálta lebeszélni egyszülöttjüket.
Mikor hazaértek az asszony bezárkózott a hálóba Josh pedig visszaült látszólag teljesen érdektelenül a tv elé.Természetesen ő is aggódott a lányáért hogyne aggódott volna.De nem mutathatta már csak a felesége miatt sem..ha ő kiborulna a felesége végleg összeomlana lelkileg és idegileg egyaránt.
Másnap reggel ismét egyedül ébredtem,az ágyamban.Az egyik éjjeli szekrényen omlett és görög saláta illatozott és egy fehér Margaréta volt a tányér mellett szirmain pár vércseppel.
Elmosolyodtam jóízűen megettem a reggelit, csak azt sajnáltam hogy a virágot nem tudtam vízbe rakni.
Ahogy nézegettem a margarétát eszembe jutott anyukám és az ő kis virágoskertje amit mindig olyan boldogan gondozott.Majd lassacskán eszembe jutott apa,a közös filmezések,a grillezések,a családi sátrazások a vízparton.Egy nagy kövér könnycsepp gördült le az arcomon és ezt követték apróbb társai,és nem akartak elfogyni.
végül már a virágot a kezemben szorongatva és a térdeimet átkulcsolva zokogtam mint egy kis óvodás.
-hiányoztoookh..az anyukámat akarohooomm..-sírtam félhangosan.
Olyannyira belefeledkeztem a honvágyamba hogy észre sem vettem hogy Jeff bejött a szobába csak az hogy átölelt hátulról.Szorosan hozzábújtam és egészen a kiszáradásig bőgtem.
Szorosan bújtam Jeffhez és magamba szívtam a vér illatát ami bár az egész házat körbelengte a fiú közelében sokkal intenzívebb volt.Nem tehettem róla,de a vér szaga undorított felfordult tőle a gyomrom így mikor kis erőt vettem magam eltoltam a fiút aki értetlenül nézett rám.
-Mond csak Jeff..miért tartasz engem itt?-kérdeztem enyhe remegéssel a hangomban.
-Miért? Mert szeretem ha a közelemben vagy..mint egy kis háziállat-elnyúlt az ágyon és immár fekvő helyzetből nézett fel rám.
-Szóval..ezt értsem úgy hogy szeretsz?-mintha a remény lángja fellobbant volna bennem hiszen ha szeret rá tudnám venni hogy eresszen szabadon...de jó is lenne.. a lelkem mélyén azonban éreztem hogy egyáltalán nem biztos hogy jól fogok kijönni a helyzetből.
-Aham..mondhatni...-érdekesen néz rám,majd felül és egész közel hajol hozzám,a hangszíne megváltozik majdhogynem félelmetes lesz.-Mit akarsz ebből kihozni?
-Én..én csak..szeretnék hazamenni...ha szeretsz elengedsz anyáékhoz..ígérem vi-vissza fogok jönni máskor is-a hangom egyre inkább elhalkul ahogy minden szavam után egyre nagyobb hévvel lobbannak fel Jeff szemében a düh lángjai.
-Itt maradsz!! Ha kell akkor elintézem hogy többet egyáltalán ne mozoghass-megragadja a torkomat és ahogy elkezdi szorongatni tébolyodott hangon kezd el kuncogni majd idegbeteg röhögésbe csap át a kuncogás és én csak arra tudok gondolni hogy végem van itt és most meghalok..A látásom könnytől lesz homályos,nem csak a halál gondolatára hanem az eszeveszett fájdalom miatt amit a mellkasomban és a torkomban érzek..Kétségbeesetten vergődök a szorításban akár egy csapdába esett patkány,és ahogy találkozik a tekintetem a fiúéval tudatosul bennem hogy ő maga is patkánynak tart...ezek az utolsó gondolataim,lehunyom a szemem,és a kapálódzásom is abbamarad..hallom a saját csontom pattanását,ahogy Jeff eltöri a gégémet.Elenged,de már hiába próbálok levegő után kapkodni,nem jut a tüdőmbe semmi oxigén.Utoljára még megszorítom Jeff kezét amit az ölébe ejtett és örökre elhomályosul minden
--jeff szemszöge---
Csak ülök az ágyon és nézem ahogy elszáll belőle az élet..Ahogy utolsó erejével megszorítja a kezem hirtelen fájdalom nyilall a mellkasomba.Megöltem..pedig szerettem..én csak magamnál akartam tartani..megint egyedül maradok..sosem..sosem fájt még ennyire hogy elvettem valaki életét.Végigsimítom az élettelen arcot majd hirtelen elönt a düh.Ki ez a kis szuka aki miatt most szenvedek? Ő akart meghalni! El akart hagyni megérdemelte! Így legalább örökre velem marad..örökre..Hiába próbálom magam ezzel nyugtatni egyre inkább kezdem meggyűlölni Aisát amiért meghalt..amiért nem tudott úgy szeretni engem ahogyan én őt.Előveszem a késem és belesuttogok a fülébe,bár tudom hogy nem hallja..mert már semmit nem hall..-Aisa..szeretlek..ezért kicsinosítalak az utolsó utadra-mosolygok kedvesen miközben a késem a hasába döföm.Érzem ahogy egyre mélyebben hatol bele a kés a még meleg húsba,hosszában felvágom a lányt,szabad kezemmel szétkenem a kicsorduló rubintvörös vért az ágyon,és a saját arcomon majd mélyen benyúlok az így ejtett sebbe megragadom a beleit és kirántom a testéből egy részét.
-Igen Igen így már gyönyörű leszel kedvesem-üvöltöm katartikus állapotban és hallom saját hisztérikus nevetésem visszhangzani az egész házban.
-Várj hadd hozzam rendbe a sminkedet is-nyájasan szólok a hullához majd megragadom a lány alsó ajkát és a késemmel levágom ugyanígy teszek a felsővel is.Ahogy a vér bemocskolja a fehér ágyneműt egyre izgatottabb leszek,elborítják testemet a kéj hullámai.Aztán meglátom ahogy az immár tompa fényű szempár néz rám.Mintha csak számon kérne,bűntudatom lesz ami elsöpri az euforikus érzéseket és haragra gerjeszt.
-MIT BÁMULSZ??! NE BÁMULJ MÁR-üvöltözök a halottal és késemet a bal szemébe döföm,többször is megforgatom a szemüregében a pengét a sötétvörös vér mindent beborít..Érzem ahogy vékony csíkokban kezd csorogni a könny a szememből míg végül már semmit sem látok,ráz a zokogás.
-Bocsáss meg nekem..így legalább gyönyörűen távozhatsz. -Végigsimított az arcán ami immár inkább egy húscafatra emlékeztet és kirohanok a házból,be az erdőbe..soha többé nem akarok ide visszajönni SOHAA!!!!
------------
Hudson nyomozó elvállalta az eltűnt lány ügyét.Mivel a szülőktől mindössze egyetlen címet kapott ahova lányuk igyekezett így elsőként oda megy.Több órás utazás után rossz előérzettel támolyog be az elhagyatott házba,és ahogy egyre beljebb megy erősödik ez az érzése.Az egyik szobaajtó megnyikordul és ő előkapja a revolverét.Lassan megnyugszik hogy a veszély elmúlt..vagyis..nem is létezett.Nagy levegőt vesz egy elkezd minden szobát körbejárni.Mikor az utolsóhoz érne a földbe gyökerezik a lába...friss vérnyomok vannak az ajtón.Fegyverét előre szegezve belép az orrát a rothadó hús szaga csapja meg a gyomra rögtön felkavarodik,nagy erő kell hogy leküzdje hányingerét és bemerészkedjen a szobába..Amikor meglátja az ágyon heverő megcsonkított,és immár rothadó holttestet nem bírja tovább.A Bűz és a férgek látványa együttesen már túl sok neki....
Miután kihívta a munkatársait megkezdődött a helyszínelés,Aisa testét pedig elszállították.
Amikor a szüleit Josht és Breet értesítette a nyomozó még maga is sokkhatás alatt volt..Josh mindenképp látni akarta a lányát de miután lent a hullaházban megmutatták neki teljesen összeomlott..könnyek nélkül,csak befelé zokogott
A szerető család megszűnt létezni,azzal hogy Jeff meggyilkolta Aisát Josh és Bree lelkét is megölte..mindketten magukat hibáztatták.Többé nem szóltak egymáshoz..Bree italba Josh pedig a munkába temetkezett.
Mikor Josh pár héttel a temetés után kiment a lány sírjához egy csokor friss margarétát talált rajta amelyet friss vércseppek díszítettek..térdre borult és mióta megtudta hogy a lánya halott először sírta el magát.
Nagyon aranyos kis történet volt
VálaszTörlés