Még mielőtt a köztudatba bekerült volna a Zodiákus neve, egy diáklányt brutálisan meggyilkoltak. Cheri Jo Bates halála előtt nemsokkal a Riverside-i Főiskola (Riverside City College) könyvtárában tartózkodott, ami este 9-kor zárt be. A kihallgatások során kiderült, hogy este fél 11-kor a szomszédok sikolyt hallottak (a halottkém is ezt az időpontot jelölte meg a halál beálltának). A lány holttestét másnap reggel fedezték fel két elhagyott, az Egyetem tulajdonában lévő ház között. A helyszínre érkező rendőröket megdöbbentő kép fogadta; a lány testét 11 késszúrás borította: 1 a hátán, 3 mély vágás a mellkasán, a torkát pedig 7 alkalommal szúrta meg, szinte elválasztva fejét a testétől, az arcát könyörtelenül összeverte. A lány citrom-zöld Volksvagenje tocsogott a vérben . A későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy az autót működésképtelenné tették. Emellett kiderült az is, hogy a könyvtár világítását lekapcsolták az elektromos elosztóról. A lány értékeit nem vitték el; ruhája és pénztárcája is sértetlen volt valamint szexuális erőszakra sem utalt semmi. A lány mindössze 18 éves volt. Nem messze a tetthelytől találtak egy Timex típusú férfi karórát, az óra 12:24 (12:23)- kor megállt, de a rendőrség úgy gondolta, hogy a gyilkosság jóval hamarabb történt. A karóra festékpöttyös volt, amit később egyszerű szobafestékként azonosítottak. A karóra mellett találtak egy szakadt ingujjat is. A kés méreteit a következőképpen becsülték: 3 és fél inch hosszú és fél inch széles lehetett. A porban egy katonai bakancs lenyomatát is megtalálták a nyomszakértők, ami az angol méretezés szerint a 10-eshez volt közel. Az áldozat körmei alatt találtak vér, haj és szövetdarabokat.
Egy hónappal később, a Riverside-i rendőrség és a helyi lap, a Riverside Press-Enterprise csaknem azonos leveleket kapott, a leveleknek a vallomás (Confession) nevet adta. A levelek tartalma a következő volt:
| „ | A vallomás Fiatal volt és gyönyörű de már ütött és kopott és halott. Nem ő az első és nem ő lesz az utolsó, éjszakánként virrasztok és a következő áldozaton gondolkodom. Talán a gyönyörű szőke lány lesz az, ki gyerekekre vigyáz a kisbolt mellett és minden este hét körül lesétál a sötét sikátorba. Vagy talán a formás barna lesz az, aki nemet mondott mikor randevúra hívtam a főiskolán. Talán egyikőjük sem. De ki fogom metszeni női szerveiket és letétbe helyezem hogy az egész város láthassa. Ne könnyítsék meg túlzottan a dolgom. Vigyázzanak a testvéreikre, lányaikra és feleségeikre az utcákon és a sikátorokban. Miss Bates ostoba volt. Bárányként vonult a mészárszékre. Nem harcolt. De én igen. Olcsó győzelem volt. Elvágtam az elosztó középső vezetékét. A könyvtárban vártam rá és két percen át követtem. Az elemek lemerültek. Felajánlottam a segítségem. Ezután örömmel beszélgetett velem. Mondtam neki hogy a kocsim az utcán áll és szívesen hazaviszem. Amikor távolodtunk a könyvtártól azt mondtam hogy eljött az idő. Mire ő azt kérdezte: minek jött el az ideje?. Azt mondtam neki hogy eljött az idő arra hogy meghaljon. Megszorítottam a nyakát és a kezemet a szájára tapasztottam és a másik kezemben lévő kicsi késsel elvágtam a torkát. Nagyon odaadóan távozott. A mellei meleggé és keménnyé váltak a kezem alatt, de én csak egy dologra gondoltam. Megfizettem azért a sok szemétségért amit az évek során velem tett. Nehezen halt meg. Reszketett és rázkódott ahogy megtámasztottam a testét az ajkai pedig remegtek. Még egyszer sikított és én fejbe rúgtam hogy befogja a pofáját. Belemártottam a kést és az eltört. Majd bevégeztem a munkát, elvágtam a torkát. Nem vagyok beteg. Nem vagyok elmeháborodott. De a játék nem fog abbamaradni. Ezt a levelet adják közre hogy mindenki elolvashassa. Talán megmenti azt a lányt aki a sikátorban jár. De ez már önökön múlik. Én leszek az önök lelkiismerete. Nem az enyém. Igen, a telefonáló is én voltam. Csak figyelmeztetés volt. Legyenek résen… most is fiatal lányokat cserkészek be. | ” |
A leveleket alaposan megvizsgálták, de semmi igazán használható információhoz nem jutottak. Megállapították, hogy az eredeti levelet egy Royal típusú hordozható Írógépenírták, ami viszont akkoriban meglehetősen elterjedt volt. A borítékon összesen egy ujjlenyomatot találtak, ami egyrészt származhatott akár egy postástól is, másrészt sohasem sikerült azonosítani. Úgy döntöttek, hogy értesítik az FBI-t. De a kiküldött nyomozó sem tudott sokkal többet kideríteni mint, hogy az áldozat ismerte a tettest így tudott a bizalmába férkőzni és a sötétbe csábítani.
A Bates-ügyben hat hónappal később történt a következő fejlemény. A Riverside Press-Enterprise, a rendőrség és az áldozat apja, Joseph (akinek a címe a gyilkosság utáni napon jelent meg az újságban) újabb üzenetet kapott. Ebben a macskakaparással írt, összecsapott levélben a következők álltak: „Bates-nek meg kellett halnia. Többek lesznek még így.” (BATES HAD TO DIE THERE WILL BE MORE). Az apának küldött levél annyiban különbözött, hogy a Bates helyett a She (azaz Ő-t) használja. Nem írták alá a leveleket, csak egy fordított Z betűt és egy 3-ast írtak. A leveleket megvizsgálták és találtak egy ujjlenyomatot de ezt sem sikerült sohasem azonosítani.
Közben más furcsa dolgok is előkerültek. Az egyetemi könyvtárban a gondnok egy padra vésett versre talált, amely stílusában és tartalmában hasonlít a Zodiákus által írt levelekre, de mivel a pad sokáig egy raktárban volt így nem lehet teljes bizonyossággal a Zodiákusénak mondani. A vers így hangzott:
| „ | ::Élettől beteg
|
” |
A gyilkosságokat Vallejo külterületén, a Lake Herman út mellett követték el. Péntek este 9 óra volt és a főleg szerelmes párok által látogatott útszakaszon, ahol meglehetősen kevés volt a forgalom a fiatal férfi és barátnője már egy órája lehettek ott amikor egy autó lassan feléjük közeledett, félelem lett úrrá rajtuk és elhajtottak, ám a kocsi követte őket egészen addig, amíg az el nem fordult Benicia felé. A kocsi valószínűleg egy világos színű Chevrolet Impala volt, amit később egy másik szemtanú is látott tíz óra körül.
Aznap este Betty Lou Jensen, és David Arthur Faraday eredetileg egy Karácsonyi koncertre mentek volna a Hogan High-ba, nem messze a lány lakásától, ehelyett azonban úgy döntöttek, találkoznak egy barátjukkal, betérnek egy vendéglőbe majd kettesben a szerelmesek útjának is nevezett részre autóznak. David Arthur Faraday 10:15 körül parkolta le anyja barna színű Ramblerjét ugyanott ahol az előbbi pár is parkolt.
Már egy órája lehettek ott, amikor nem sokkal 11 után (11:10) egy autó állt meg a fiatal pár mögött. A sofőr hátulról közelítette meg a kocsit majd gondolkodás nélkül tüzet nyitott, először a hátsó ablakra, majd a kocsi bal oldalára lőtt, kilyukasztotta a kocsi bal első kerekét, ezután a hűtőbe lőtt, végül a szélvédőre tüzelt. A két fiatal megpróbált elmenekülni. A lány alig tíz métert futott, amikor a golyók leterítették. A lányt öt lövés érte a hátán az 5. és 6. bordaköztől egészen a medencéjéig. A fiút miközben a kocsiból szállt ki hidegvérrel fejbelőtte, így a fiú azonnal meghalt. Az egész alig néhány másodperc alatt zajlott le, ezután a gyilkos autóba ült és elhajtott. A holtesteket Stella Borges fedezte fel, aki úgy vélte a Benicia felé tartó gyilkost látta világos színű Chevrolet-ében. Ő riasztotta a kapitány, Daniel Pitta-t és William T. Warnert. A nyomozást a Solano County Sheriff's Department végezte, Les Lundblad nyomzóhelyettes vezetésével. A nyomozás során csak kevés információhoz jutottak. Megállapították, hogy a lövéseket egy 22-es kaliberű fegyverből adták le, nem haszonszerzésből követték el, hiszen semmilyen értéktárgy nem tűnt el a kocsiból. A porban felfedeztek cipőnyomokat, amiből rekonstruálni tudták az események lefolyását. Robert Graysmith a gyilkosról írt könyvében találóan fogalmazott: „Nem voltak szemtanúk, indítékok és gyanúsítottak.”
Félévvel később, 1969. július 4-ről 5-ére virradó reggelen 2 fiatal, a 22 éves Darlene Elizabeth Ferrin, aki felszolgálóként dolgozott (és férjnél volt) és a 19 éves Michael Renault Mageau lett a Zodiákus áldozatává. Mageau elmondása szerint enni indultak, amikor a lány azt mondta neki, hogy beszélni akar vele, ezért a Blue Rock Springs Golf Course-ban parkoltak le, egy a fiatalok által kedvelt helyen, 4 km-re a Herman Lake úttól, ahol az előző gyilkosság történt. Mageau kikapcsolta a világítást és a motort is csak a rádió szólt. Ezután nem sokkal 3 autó tele mulatozó fiatalokkal, akik nevettek ordibáltak és petárdákkal dobálóztak (a nagy vigalomra az amerikai nemzetünnep adott okot). Ezek a fiatalok hamar odébbálltak, így Mageau és Ferrin éjfél körülre egyedül maradtak, amikor egy barna Ford Mustang vagy Chevy Corvair hajtott be Vallejo felől és pár méterre tőlük megállt kikapcsolta a lámpáit, majd nemsokára elhajtott. Ekkor a fiú megkérdezte a lányt, hogy ismeri-e ezt a férfit, mire a lány csak annyit mondott: Ne törődj vele! Mageau később elmondta, nem tudta igazán mire vélni a választ; jelenthette azt is, hogy a lány nem ismerte, de azt is, hogy ismerte, csak nem érdekelte, mielőtt azonban tovább kérdezősködhetett volna, a kocsi nagy sebességgel elhajtott Vallejo felé.
Azonban nemsokára visszatért és újra mögéjük parkolt, de most égve hagyta a fényszórókat. Kiszállt a kocsiból és lámpával világított, amiből Mageau azt hitte, hogy rendőr, ezért elkezdte a személyi igazolványát keresni. Eközben a gyilkos nyugodtan az autóhoz sétált, amikor odaért egy 9 mm-es pisztolyt szegezett a fiúra és ötször rálőtt a lehúzott ablakon keresztül. Az első lövések a fiú testét és arcát érték, a nagy torkolati sebességű lövedékek és a közelről leadott lövések miatt egy-két golyó nem állt meg a fiú testében, átszaladt rajta és a kormánynál ülő lányba csapódott. A fájdalomtól vezérelve Michael a hátsó ülésre lökte magát, ám ekkor a gyilkos újra tüzet nyitott és a bal térdét találta el. Ezután Elizabeth felé fordult és kettőt a karjába egyet pedig a hátába lőtt. Mageau úgy gondolta, hogy a lövések halkak voltak, talán azért mert hangtompító volt a fegyveren. De a közelben lakó George Bryant hallotta a korábban robbanó petárdákat és a lövéseket is és a lövéseket sokkal hangosabbnak írta le. A tettes úgy gondolta elvégezte dolgát és visszasétált a kocsihoz, amikor meghallotta, hogy a fiú segítségért kiállt. Visszasétált a kocsihoz és két-két további lövést adott le mindkét áldozatára, ezután elhajtott. A fiú még ezek után is képes volt megfigyelni az arcát, amit nagy kerek arcként írt le, valamint testalkatát, 5’8” (176 cm) magasnak izmos testalkatúnak írta le, a férfi legkevesebb 195 pound (85-90kg) volt. Haját rövid világosbarnának írta le. Egy rövidujjú kék inget viselt. Még volt ereje visszamászni a kocsihoz és bekapcsolni az irányjelzőt (bár nem tudta biztosan megmondani, hogy ő vagy a lány kapcsolta be azt), annak reményében, hogy valaki majd segít nekik, kinyitotta az anyósülénél lévő ajtót majd az aszfaltra borult. Innen látta, ahogy a gyilkos elhajt Vallejo felé; George Bryant és Mageau is azt állította, hogy jóval gyorsabban ment a megengedettnél. Nemsokára egy arra autózó fiatal találta meg az akkor még élő párt és hamarosan a rendőrök és a mentők is megjelentek, de már nem tehettek sokat a fiatalokért a lány a korházba (Kaiser Foundation Hospital) vezető úton halt meg 12:38-kor. Michael túlélte az esetet annak ellenére, hogy meglőtték az arcát, a nyakát és a mellkasát.
12:40, mindössze negyven perccel a gyilkosságok után megcsörrent a vallejo-i rendőrörs telefonja. A diszpécser elmondása szerint a telefonáló hangja nyugodt volt, nem volt akcentusa, és olyan higgadtan beszélt mintha csak egy levelet olvasna fel. A hívást felvevő diszpécser azt is megjegyezte a hangjáról, hogy amikor a Viszont hallásra -t mondta gúnyt érzett a férfi hangjában. A diszpécser megpróbált rákérdezni a nevére, címére, de az közbevágott. Az üzenet tartalma a következő volt:
| „ | Szeretnék bejelenteni egy kettős gyilkosságot. Ha egy mérföldet megy kelet felé a Colombus Parkway-től a közpark felé, talál két kölyköt egy barna autóban. Egy 9 milliméteres Lugerrel lőtték le őket. A tavaly meggyilkolt kölyköket is én lőttem le. Viszont hallásra. | ” |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése